Rendkívül fontos, hogy a szankciós politika és az annak keretében kivetett szankciók ne akadályozzák meg a feleket abban, hogy a nemzetközi választottbírósági eljárást szabadon alkalmazhassák vitáik megoldására.
Milyen változásokat hozott a háború a beérkező ügyek megoszlásában?
Már jóval a háborút megelőzően tapasztaltunk egy bizonyos visszaesést az orosz ügyek terén. Önmagában a háború kirobbanása ezen nem változtatott. Másrészről azonban azt tapasztaltuk, hogy megnövekedett többek között a balti államokból származó jogviták száma. Az ukrajnai háború ellenére eddig nem csökkentek a nemzetközi karakterű jogviták a stockholmi bíróság előtt, és
reménykedünk abban, hogy meg tudjuk őrizni a Kelet és Nyugat közötti vitarendezésben betöltött elsődleges, híd szerepünket.
És vajon a háborúval összefüggésben felmerülő viták rendezésére is megfelelő fórumot kínál Stockholm?
A háború valószínűleg hatással lesz jó néhány olyan kereskedelmi szerződésre, amelyekben a stockholmi választottbíróságot kötötték ki a vitarendezés fórumaként. Emellett a háború következtében előfordulhatnak beruházásvédelmi viták is. Ezekben az esetekben a stockholmi fórum lehetőséget teremt a viták békés úton történő rendezésére.
Rendkívül fontosnak és összeurópai érdeknek tartom, hogy nyitva maradjanak azok a kapuk, amelyek ebben a háborús helyzetben a békés vitarendezés lehetőségét kínálják az érintett felek számára.
Az elmúlt évtizedekben annak lehettünk tanúi, hogy az ázsiai országok gazdasági fellendülésével párhuzamosan megjelentek az általuk kínált nemzetközi választottbírósági vitarendezési helyszínek. Ilyen például a Szingapúri Nemzetközi Kereskedelmi Bíróság 2015-ös felállítása. Hogyan látja, ez milyen veszélyt rejt az európai választottbírósági fórumok, így a stockholmi választottbírósági fórum helyzetére?
Az elmúlt évtizedben a világgazdasági növekedés nagymértékben Ázsiában összpontosult. Nem meglepő módon ez oda vezetett, hogy a helyi választottbírósági intézmények, mint például az ön által is említett szingapúri fórum, lenyűgöző és folyamatosan növekvő ügyforgalmat tudhat magáénak. Ezek között vannak olyan orosz esetek is, amelyeket inkább ázsiai és nem európai fórumokra bíznak. Ugyanakkor az európai intézmények – köztük a stockholmi választottbíróság is – továbbra is kiveszik a részüket a nemzetközi választottbírósági vitarendezésből. A verseny jó, és végső soron arra sarkallja az intézményeket, hogy a felek érdekében folyamatosan javítsák a nemzetközi vitarendezési kínálatukat.